Voltjelen
Voltjelen
Rovatírás
Szólongatjuk a múlt ránk maradt darabjait. Faggatjuk emlékeinket. Kövekről, tárgyakról, írásokról beszélünk. Értelmezéseink óhatatlanul csupán olvasatok, melyeket nem „ők” magyaráznak nekünk, hanem mi mondunk ki helyettük. Minden egykori valóság „jelen” volt egykor, mégis minden tegnap és minden „azelőtt” csupán (mű)alkotás. Írások arról, hogyan határozza meg mindenkori jelenünket az emlékeinkben, alkotásainkban újra és újraalkotott múlt.
Voltjelen
Hétvári Andrea: Napkeltekor ébrednek a sírok…
Voltjelen
Németh Pákolicz Tamás: Nagyapám pipája
Vers
Hangay Niki: templomromok
Voltjelen
Diószeghy László: „Százéves emlékeim, oly…”
Voltjelen
Hajnal Géza: Ostromnaplók a karantén idején
Voltjelen
A. Gergely András: Sámánképek, mitologikák, világleltár
Voltjelen
SURJÁN LÁSZLÓ: Mit jelent számunkra a béke?
Voltjelen
Gazda József: Gondolatok Trianonról egy Andrásfalvy Bertalan-interjú kapcsán
Kritika
Pécsi Sándor: SZABADSÁG, HARC
Voltjelen