Voltjelen
Voltjelen
Rovatírás
Szólongatjuk a múlt ránk maradt darabjait. Faggatjuk emlékeinket. Kövekről, tárgyakról, írásokról beszélünk. Értelmezéseink óhatatlanul csupán olvasatok, melyeket nem „ők” magyaráznak nekünk, hanem mi mondunk ki helyettük. Minden egykori valóság „jelen” volt egykor, mégis minden tegnap és minden „azelőtt” csupán (mű)alkotás. Írások arról, hogyan határozza meg mindenkori jelenünket az emlékeinkben, alkotásainkban újra és újraalkotott múlt.
Voltjelen
Csáji László Koppány: Az aranyszív (Mohács 500)
Voltjelen
Párhuzamos életutak (Lejegyezte: Pataki Edit)
Voltjelen
Gutai István: Fényképek. Máté Bernátné sz. Fülöp Gyöngyi (1954) / Részlet egy készülő falurajzból
Voltjelen
Toldi Éva: „Emberkatedrális” volt
Film
Csáji László Koppány: Filmalkotások történelmi hitelességéről
Voltjelen
Komáromi Gabriella: Ez a mese egyszer csak véget ért (Női sors meg egy régi fénykép)
Voltjelen
Tóth Kálmán: Király István és a protestantizmus
Hetedhét
Németh István Péter: Két szlovakizált cseh költemény (s három népének) a XVII. századból – magyarul
Voltjelen
Szemadám György: „Mehr light!” (Csáji Attila emlékének)
Voltjelen