17. október 2016 | Napút Online
a többes számot magányomban megvetem az összeolvasott valóság áradásra kész az érzékek önimádó zavartságba vesznek a homályos tények földszintes aklában ez a biztonságos kifogás Szabó Palócz Attila…
16. október 2016 | Napút Online
Azért, mert tél van, tél van, kis szívem, Azért, mert tél van, nem lehetsz hitetlen. Azért, mert tél van, tél van, kis szívem, Azért, mert tél van,…
15. október 2016 | Napút Online
Állapot Egy-két izomrándulás még, sűrű felhőkbe szakadó köröm, szél törte csapóajtó, egy savas sóhaj, kárba veszett köptető, lepke libben mellemen. Rohadó szamóca íze számban, rövidre zárt pantomim,…
14. október 2016 | Napút Online
Bekapok egy Xanaxot, víz nélkül nyelem le, végigszántja a nyelőcsövemet. A gyógyszeres dobozt elteszem a konyhapultról, családi fotót rakok a helyére: apa, anya, kislány, kutya. Nézem az…
13. október 2016 | Napút Online
Bálna szemében bálna szemében a köddel ölelt kikötőben távoli fény fátyla ha elnehezül nézi a fényfolt körvonalát tejfele tűnik Körön kívül körön kívül kerül belülről hevül…
12. október 2016 | Napút Online
„Lányok” Egyszerűen élünk, írom, egyvalamiben azonban különbözünk másoktól: „háztartási alkalmazottunk”, vagy – más megfogalmazásban – „cselédünk” van, aki ott él a lakás „plusz” helyiségében, a bejárattól jobbra…
11. október 2016 | Napút Online
Szomorú hír: 2016. október 9-én meghalt Frankovics György, műhelyünk barátja. Sok-sok remek közlést köszönhettünk neki, hagyott is ránk fontos kutatási eredményeket. Munkáiban fáradhatatlan volt; amit könyvtárakban, levéltárakban,…
10. október 2016 | Napút Online
Kék ég tárul, táltos készül, csudák nyílnak, földre térül. Táltos bölcső, táltos ének, jönnek-mennek szellemlények. Szél nevelje, Hold kedvelje, fű, fa, virág átölelje! Íriszében kék csend szunnyad,…
10. október 2016 | Napút Online
a látszat néha család a szélzsák széleskörűen zár ki minket kik eltévedtünk egy sci-fiben a tárgya béna magány vagy csak igény egy útra kelt tészta tejfölös lépteire…
9. október 2016 | Napút Online
Olyan szép idő volt, hogy teljesen elfeledkezett a bőre alatt mászó atkák viszkető ösvényeiről, és átadta magát a szemlélődésnek. Mintha a világ felett ült volna, a magas…
