Vers

június 30.

Babics Imre: Út (Három vers)

 

Út

Vakondtúrások
mint légzőkészülékek,
éterben ások,
az utam nem ér véget.

 

Toll

Időd végére telepszik
— mint templomváros terére —
egy kihízott dögkeselyű,
s te, másból hullt toll fivére,
még csőre fölött lebegsz itt;
szélcsend, felhajtóerejű.

 

Kert

Málnalevélen hangya ring,
egy négyzetcentiméteren
megingatva alapjaink
arról, a magány hol terem.

 

Illusztráció: Sal Antal fényképfelvétele (2010)

 

Megosztás:
f t
Fel