Köd
óraketyegésben
a sűrű köd leszáll
rajta ül minden
fehér tetején
elszenderül a fény
s mellébújik a halál
Hajnal
tép égi förgeteg
fehér vitorlát
s ha csonkja
szórja ezer part
vizéhez álmait
sebek helyétől
a hajnal már
távolabb elér
Február
halkul a
kályhamelegben
a láng
dere hajlik
a télnek
hidegén már
sárgul a fény
vele szöknek
a léptek
Illusztráció: Johana Trayanova fényképfelvétele
