Németh András: A sás imája

a lét színeként

kanyargó folyó
szorgos hullámok
szelet karcoló
fák mellett állok

a nap kése dél
mar nem rajtam vág
sebet tompa él
égből nyes fényt ág

az árnyékomat
szelhetné ketté
tavasz pillanat
villan megtenné

de várnám a szent
lábak sok cseppjét
virág mind ilyen
orkán sem hord szét

a vérfolt szirom
lesz jussom rajtam
csak ott ring a nyom
hogy majd megtartsam

a lét színeként

Illusztráció: A Sás-tó a Mátrában (kirandulastippek.hu)